Amikor egy Alcadrain beépített WC tartály hosszabb ideig kútvízzel üzemel, szinte biztos, hogy előbb-utóbb problémák fognak jelentkezni. Ezt nem csak szerelőként mondom, hanem számtalan helyszíni tapasztalat alapján. A kútvíz ugyanis teljesen más összetételű, mint a vezetékes ivóvíz: több benne a vas, a mangán, a mész és sokszor az apró szemcsés szennyeződés. Ezek mind olyan dolgok, amelyek egy beépített tartály finom, precízen működő alkatrészeit elég gyorsan meg tudják viselni.
A legtöbb esetben úgy indul a történet, hogy a tulajnak tökéletesen működik a WC, majd idővel valamiért átmenetileg vagy tartósan kútvízre áll át a rendszer. Ez néhány hétig vagy akár hónapig működik is, de a tartály belső részei ezalatt folyamatosan gyűjtik a szennyeződést. A betöltő szelep szűrője az első, ami elkezd eltelni apró vasas, homokos vagy mangános lerakódással. Amikor erre a helyszínen ránézek, szinte minden esetben látszik a barnás, iszapos jellegű kosz a szűrőhálón. Ettől a szelep vagy nem tölt rendesen, vagy épp ellenkezőleg: nem zár el időben.
Az öblítőszelep sem marad érintetlen. A kútvízben lévő ásványi anyagok szépen lassan rárakódnak a tömítésekre, és elég egy minimális vízkőréteg ahhoz, hogy már ne feküdjön fel tökéletesen a gumitömítés. Ilyenkor jelentkezik a klasszikus lassú „csordogálás” a csészében. Sokszor csak akkor derül ki, hogy baj van, amikor a tulaj észreveszi a folyamatos vízfolyást vagy azt, hogy a víz nem áll meg időben töltésnél.
Amikor ilyen tartályt szétszedek, a belseje többnyire árulkodó: elszínezett műanyag elemek, rozsdás vízszín, vasas vagy mangános lerakódás a mozgó alkatrészeken. Ezek a szennyeződések olyan helyekre is bekerülnek, ahol az ember nem is gondolná, például a töltőszelep membránjához vagy az öblítőszelep vezető részeihez. Ha ezek elkezdenek nehezebben mozogni, a tartály működése pontatlan lesz, ami egy Alcadrain rendszernél különösen észrevehető.

A szerelés maga ilyenkor mindig több lépésből áll. Először alapos tisztítás következik, minden mozgó elem és tömítés átnézésével. A töltőszelep szinte biztosan kívánkozik egy szétszedésre és tisztításra, sok esetben pedig nem is érdemes időt pazarolni: gyorsabb és biztosabb egy új szelep beszerelése. Az öblítőszelep tömítéseit is ellenőrzöm, mert ha vízkő ette meg őket, azzal tisztítás után sem lesz tökéletes az illeszkedés.
A belső tartályban lévő lerakódást mindig ki kell mosni, különben a frissen tisztított vagy cserélt alkatrészeket ugyanúgy visszaszennyezi. Volt már olyan esetem, amikor a tulaj csak egy apró hibát jelzett, végül pedig egy fél maréknyi vasas-iszapos lerakódást mostam ki a tartály aljából.
Hosszú távon a kútvíz használata beépített tartálynál mindig kockázatos. Önmagában nem okoz azonnali meghibásodást, de fokozatosan tönkreteszi a finom mechanikát. A legtöbb alkalommal a teljesen megtisztított és új alkatrészekkel szerelt tartály újra tökéletesen működik, de ha továbbra is kútvíz van a rendszerben, akkor évente érdemes ránézni, mert a lerakódások szinte biztosan visszatérnek.
Azt szoktam mondani, hogy az Alcadrain jó szerkezet, megbízható és jól javítható, de a kútvíz olyasmi, amivel egyik márka sem szeret együtt élni. Ha a rendszernek időnként muszáj kútvizet kapnia, akkor egy plusz szűrő vagy előtisztító berendezés rengeteget segíthet, és akár évekkel tovább kíméli meg a tartály működését. Így a meghibásodás jó eséllyel megelőzhető, és elkerülhető a későbbi vízfolyás vagy alkatrészcsere.