Egy csőtörés kereséséhez hívtak a 14. kerületbe, mert a tulajdonos azt vette észre, hogy egyik hónapról a másikra jelentősen megemelkedett a vízfogyasztása. A falon még nem látszott egyértelmű beázás, de a laminált padló több helyen felpúposodott, és a lakásban folyamatosan érezhető volt egy enyhe dohos szag. A vízóra akkor is lassan forgott, amikor a lakásban minden csapot elzártak, ezért szinte biztos volt, hogy valahol rejtett vízszivárgás alakult ki.
Ilyen esetekben nem szabad találgatni vagy feleslegesen bontani. Régebben gyakran előfordult, hogy a fél fürdőszobát vagy a teljes padlót felbontották, mire megtalálták a hibát. Ma már korszerű műszerekkel a legtöbb csőtörés pontos helye bontás nélkül is meghatározható, így csak ott kell megbontani a burkolatot, ahol valóban szükséges.
Elsőként ellenőriztem a vízórát, majd sorban kizártam azokat a lehetőségeket, amelyek szintén okozhatnak folyamatos vízveszteséget. Miután meggyőződtem róla, hogy minden csaptelep, WC tartály és egyéb szerelvény megfelelően zár, megkezdtem a műszeres hibakeresést. Ilyenkor minden apró jel számít, hiszen egy hajszálrepedésből szivárgó víz is komoly károkat tud okozni a falban vagy a padló alatt.
A műszeres vizsgálat során fokozatosan végighaladtam a vezeték nyomvonalán. Centiméterről centiméterre ellenőriztem a csőrendszert, és folyamatosan figyeltem a műszerek jelzéseit. Az ilyen munkák türelmet igényelnek, mert nem mindig ott található a hiba, ahol a nedvesedés látszik. A víz gyakran több métert is megtesz a burkolat alatt, mire végül utat talál magának, ezért a beázás helye és a csőtörés helye sokszor teljesen eltér egymástól.
Hosszabb vizsgálat után sikerült pontosan behatárolnom a szivárgás helyét. A vezeték egyik kötésénél alakult ki egy apró repedés, amely folyamatosan engedte a vizet. Kívülről szinte semmi nem utalt rá, mégis elegendő volt ahhoz, hogy hónapok alatt jelentősen megnövelje a vízfogyasztást és elkezdje átnedvesíteni a padlószerkezetet. A pontos bemérésnek köszönhetően csak egy kis felületen kellett megbontani a burkolatot, így elkerülhető volt a teljes helyiség felesleges bontása. A korszerű műszeres csőtörés-keresés egyik legnagyobb előnye éppen az, hogy minimális bontással lokalizálható a hiba.
Miután feltártam a hibás szakaszt, elvégeztem a vezeték javítását, majd nyomáspróbával ellenőriztem a rendszert. Ezután ismét megfigyeltem a vízórát, amely már teljesen megállt, amikor minden vízvételezési hely zárva volt. Ez egyértelműen igazolta, hogy sikerült megszüntetni a szivárgást.
A munka végére a tulajdonos fellélegezhetett, mert nem kellett a teljes lakást szétbontani. A javítás gyorsan elkészült, a vízveszteség megszűnt, és a későbbi helyreállítás is jóval egyszerűbb lett, mintha találomra kezdtük volna el bontani a padlót vagy a falakat.
Az ilyen munkák ismét megerősítik számomra, hogy egy csőtörésnél a legfontosabb lépés mindig a pontos hibafeltárás. A megfelelő műszerekkel nemcsak időt és pénzt lehet megtakarítani, hanem rengeteg felesleges bontást és helyreállítási munkát is el lehet kerülni.