A Valsir Tropea 3 tartályok alapvetően megbízható rendszerek, de ha a mögöttük futó strangot valaki – akár véletlenül – megmozdítja, annak komoly következményei lehetnek. A mostani munkát a 3. kerületben, Óbudán végeztem, ahol az alattuk lévő lakásban zajló felújítás során a kivitelezők óvatlanul elcsavarták a közös társasházi strangot. Ez a csőmozdulás felül feszülést okozott, ami pontosan a Valsir Tropea 3 tartály sarokcsapjánál eredményezett törést. Nem hétköznapi hiba, de paneles-strangos rendszerben sajnos előfordul.

A javításhoz először biztonságos és precíz feltárásra volt szükség. A munkát fugaeltávolítással kezdtem, amelyhez fugakaparót használtam, hogy a lehető legkisebb sérülést okozzam a környező burkolatban. Ezt követte a csempe óvatos bontása, ügyelve arra, hogy a szomszédos lapok ne repedjenek meg. A burkolat mögött egy OSB fedés volt beépítve, amit merülő fűrésszel szabtam ki pontosan akkora méretben, hogy elérjem a tartály mögötti hibás részt, de a lehető legkisebb bontással.

Amint kinyílt a szerelőnyílás, azonnal látszott, hogy a sarokcsap feszülés miatt egyszerűen elrepedt. A strang teljesen más pozícióban állt, mint ahogy eredetileg le volt rögzítve, így a tartály csatlakozási pontja kényszerirányba húzódott, és ez okozta a csap törését. A hibás elemet kiszereltem, a strangot visszaigazítottam a helyes pozícióba, és megfelelő rögzítést kapott, hogy újra ne történhessen elmozdulás. Ezután új, minőségi sarokcsapot építettem be a Tropea rendszerhez illeszkedően, majd ellenőriztem a tömítettséget és a működést.

Ennél a munkánál azonban szerencsére minden összehangoltan működött: a VIVACO Kft. segítsége nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy időben hozzájusson a javításhoz szükséges eredeti, gyári sarokszelep. A cég rendkívül gyors ügyintézéssel mindössze egy hét alatt beszerezte és kiszállította a speciális alkatrészt, így a javítás nem csúszott hetekre, és a tulajdonos is gyorsan visszakapta a működő rendszert.

Miután megérkezett a szükséges sarokszelep, következhetett a tényleges szerelés. A tartály mögött korábban – az első fejezet történetéhez hasonlóan – már volt bontás, ezért a nyílást először ismét meg kellett nyitni. A szakszerű hozzáférés érdekében óvatosan eltávolítottam a burkolatot fedő anyagot, majd hozzáfértem a tartály oldalához, ahol a sérült sarokszelep helyezkedett el. A régi, hibás alkatrész eltávolítása után beépítettem az új, speciális gyári elemet, majd leellenőriztem a tömítéseket, a rögzítést és a víznyomás alatti működést.

Az új sarokszelep hibátlanul illeszkedett a tartálytesthez, és a rendszer azonnal működésre kész volt. Ezt követően a bontott rész teljes, esztétikus helyreállítása következett. A felnyitott felületet visszazártam, az OSB réteg és az alátámasztás újraépítése után a burkolatot újra beragasztottam, majd a fugázás is megtörtént. A végeredmény így nemcsak műszakilag kifogástalan, hanem esztétikailag is rendezett, mintha hozzá sem kellett volna nyúlni a falhoz.

Ez az óbudai eset jól mutatja, mennyire sérülékeny a beépített rendszerek környezete, ha alatta vagy mellette hozzáértés nélkül bontanak. Egyetlen rossz mozdulat a strangon elegendő ahhoz, hogy egy felső szinten cső-, csap- vagy tartálykárok keletkezzenek. A pontos feltárás, a szakszerű rögzítés és a minőségi csere viszont garantálja, hogy a rendszer újból stabilan és biztonságosan működjön.